Azt hiszem, a hazai és nemzetközi közvéleménynek is előbb-utóbb el kell ismernie Orbán Viktor politikai zsenialitását. Ő ártatlan szemmel, jogi kérdésként tekint Magyarország alkotmányos rendjének megváltoztatására, és kéri a jogszabályokat, hogy kérem, hol van az leírva Uniós jogszabályban, hogy nem változtathatom meg a választási rendszert úgy, hogy csak én nyerhessek? Hol van az leírva, hogy ne játsszak el csalárd csődöt kormányfőként és csapjak be országokat, cégeket, állampolgárokat? Hol van az tételesen rögzítve, hogy ne szálljam meg a közintézményeket? Ugyan már, tessék nekem elmondani!

A miniszterelnök olyan szinten semmisítette meg a magyar alkotmányosságot, hogy már az Alkotmányt is csak „alaptörvénynek” hívják. Ez a világ minden tisztességes alkotmánybíróságán már gyanút kellett volna, hogy keltsen, kivéve nálunk, de ő a mi „unser braver Trottel”-ünk (lásd Svejk), aki most jófiút játszva vezetné az orránál fogva Európa képviselőit. Ugyanis az Index szerint „az uniós eljárás kezdeményezéséből kihátrálni látszó szocialisták” elbizonytalanodtak. Ugyan ezt én nem tudom elhinni, inkább csak arról lehet szó, hogy az Európára szocializált képviselők hirtelen nem találják a pofátlanságra adható megfelelő választ. Nagyon is értékeltem a konzervatív Die Welt szavait, amely „arcátlanul pimasz” Orbán Viktorról írt, mert ez pontosabb kifejezés.

Az Európai Unió szabályalkotói pedig álmukban sem gondolták azt, hogy diktatúrával kell számolniuk az Unión belül, s ezért nem írták bele a szövegekbe: „diktatúrával belépni és bent maradni tilos”. Nem számítottak arra, hogy az alkotmányossággal szembeforduló módon alkot egy politikai csapat törvényeket és törvénymódosításokat. Ezért nincs és nem is lesz valódi, tételes jogi fogódzó az Európai Bizottság számára. Az EU nem készült kiskapus játékokra, kispályásokkal. Hiába: nem olvastak magyar adomákat és Jókait, s így nem tudják milyen „furfangos a paraszt”.

Orbán Viktor zsenialitása abban áll, hogy jogi kérdést csinál abból, ami politikai kérdés. De ebbe az utcába nem szabad az Uniónak besétálnia. Muszáj azt mondania, fennállása óta először, vagy inkább Karsay Dorottyával együtt énekelnie, hogy „nem tetszik a rendszer”. És pont. Ez nem európai. Ez valami más, ezt mi nem kérjük, kösz. Még akkor is ezt kell tennie, ha ez fájdalmas, macerás, bonyolult. Mert Orbán a lavina első köve, s őt követheti a többi is keletről, délről. (Nyugatról, északról nem fogja, az más kultúra.)
 

Csizmás Kandúr nem tud olyan ártatlanul nézni, mint a mi Viktorunk. És azzal, hogy ő nem állítja, hogy nem lesz államcsőd (inkább Martonyi szájába adják), visszakérdez, mit csináltok, ha csődbe viszem Magyarországot? Ha nem fizetem ki az osztrák, német, belga, amerikai bankok általam okozott veszteségeit? (Talán nem véletlenül a Matolcsynál százszor okosabb, rugalmasabb, viszont ha kell, ezerszer keményebb Fellegi Tamást küldte el a bankokkal alkudozni.) Erre is lehet európai mondás: a csalárd csődre (csődbűntett) minden országban ugyanaz a válasz. És pár hónapra befagynak a magyar-német, osztrák, és egyéb kereskedelmi kapcsolatok. Ennivalónk biztosan lesz, mert a nyakunkon marad. Csak pénzünk (értsd: valutánk) nem, amivel üzemanyagot veszünk a traktorokba, teherautókba, hogy termeljünk, és a boltokba szállítsuk a kenyeret (mert a szállítók – mondjuk az irániak   készpénzfizetés ellenében adnak csak olajat, s Magyar Nemzeti Bank valuta- és aranykészletét percek alatt lenullázzuk). A 2012-es évet addig húzzuk ki, amíg be nem indul a fűtési szezon és meglepetésre nem jön elég orosz gáz. Az gáz lesz. Nagyjából addig is tarthat Magyarország forradalma a nagyhatalmak ellen. Mert a nagyhatalmak egyformák akár keleten, akár nyugaton, és egy az érdekük: hogy az üzletmenet a szokásos módon menjen (business as usual). Ebben egymás segítő partnerei (hiszen: ma nekem, holnap neked). Azt akarják, hogy ne legyen hőzöngés a baromfiólban, ami megzavarja a businesst, ami úgyis elég sok gonddal jár. Ha már nagyon nagy a ricsaj, akkor végül még ott van a NATO is, amely ritkán szereti a fegyvercsörgést a hátországában. (Erről és az EU figyelmeztetéseiről jut eszembe a kiskatonáknak gyakran emlegetett mondás: nem jó vitatkozni a parancsokkal, mert szaporodik.)

A magyar hőzöngéssel egy baj van: Európának nem kell Magyarország. Köszöni, jól megvan nélkülünk is. Nekünk kell Európa. Szűcs Jenő történész nyomán én is feltételezem a többdimenziós Európa létét, és azt, hogy kelet-nyugat határa Lajta folyó (a gyengébbeknek: ez volt valaha Magyarország nyugati határa). Látható, hogy Európa egyre jobban megvan a nyugati felével, s a hajdani ősellenség német-francia duó vállán nyugszik a kontinens fejlődése. Ott az ellenségek is összefognak az életminőségükért. Mert jelenben és jövőben, békében és gazdagságban, gyarapodásban gondolkodnak. Mi eddig csak pár ezermilliárdot kerestünk az uniós tagsággal, hogy a hónunk alá nyúltak. De most ők is elkezdték megszagolni a kezüket, és amit éreztek, az nem túl kellemes illat, azoké, akik most a különböző dátumokon felvonulnak pénzük, az európai értékek, az európai kultúra ellen.

Van egy kedves barátom, aki meggyőződéssel vallja, hogy majd a kínaiak kirántanak bennünket a bajból, s az sem mindegy, hogy itt van az Audi, Suzuki, Mercedes gyára, amiért aggódnak majd a tulajdonosai. Én nem hiszem, hogy aggódniuk kell, mert ha ezeket a vagyonokat kár, államosítás vagy valami más inzultus éri, a német, japán tulajdonosok hosszú távon biztosak lehetnek abban, hogy kártérítést kapnak majd a következő magyar kormánytól, államtól. kamatos kamattal. Ezek a gyárak ma még itt vannak, s de nem biztos az, hogy egy nemzedéken belül újabbak jönnek, ha a külföldi befektetőket bármi baj éri. Már nincs KGST, hogy megsegítse Magyarországot. Ellenben vannak nemzetközi szerződések, befektetés-védelmi megállapodások, és ha azokat megsértik   nem az történik, mint a nyugdíjak államosítása esetében  , akkor Magyarországot nem csak kivetik Európából, de a kínaiak és az arabok is kirúgják, mert ha a szerződések szava sem szent, akkor semmi sem az.

Az tudható, hogy a jelenlegi választási rendszerrel – ha lesznek még választások   a Fidesz 30-os támogatottsággal tenne szert 2/3-ra, s ha 52 százalékot ér el, mint 2010-ben, úgy 90 százalék feletti többsége lesz az Országgyűlésben. Ha Magyarország és Európa nem akar egypártrendszert, akkor legsürgősebben a választójogi törvényt kell európaira visszafaragni.

A magyar politikai lépésekre tehát az EU-nak is politikai és nem jogi választ kell adni. Emlékezzünk: csak egy valaki tudott úgy bánni a közönségével, mint Orbán, az Cipolla (lásd Thomas Mann) volt. De az magyarországi lakosok képtelenek fellépni ellene. Nincs meg hozzá a tudásuk, tájékozottságuk. Elnyomottak. Csak hőzöngeni tudnak, vagy hülyeséget beszélni. Mint én is itt. De erre már nincs szükség.

Európára van szükség. Erre:

„az Európai Unió végrehajtó szerve minden hatalmát felhasználja annak érdekében, hogy Magyarország igazodjon az EU elveihez és értékeihez.”

Mikor befejeztem ezt az írást, akkor jelent meg éppen az IMF közlemény: addig nem állnak velünk szóba, amíg meg nem állapodunk az EU-val:

Christine Lagarde: “I indicated that, before the Fund can determine when and whether to start negotiations for a Stand-By Arrangement, it will need to see tangible steps that show the authorities’ strong commitment to engage on all the policy issues that are relevant to macroeconomic stability. Support of the European authorities and institutions would also be critical for successful discussions of a new program.” Hát ennyi. Néha az akrobata is leesik.